Árnyék és Fény Önismeret Fejlesztő Műhely

Árnyék és Fény...

"Mindenkinek van, és mégsem lehet senkitől sem elvenni, mi az? - Az Árnyék"

A kettő kiegészíti egymást, együtt alkotnak egészet.

Mindkettő része mindannyiunknak, ebben minden hasonlóak vagyunk. Személyiségünket, utunkat tekintve azonban mindannyian megannyi saját világot alkotunk. Egyedi és megismételhetetlen résszel gazdagítva a teljességet.

A szakrális tanítások szerint a testet öltő Lélekért két oldal küzd egymással: a Fény és a Sötétség oldala – az egyiket Istennek, a másikat Lucifernek hívja a keresztény hagyomány. Lucifer bűne a Teremtő ellen abban állt, hogy társaival megteremté az Embert – ellenére annak, hogy az egyetlen tiltás számára a teremtés aktusa volt. Ám csak testet tudott néki gyúrni földből, sem Lelket, sem Szellemet nem volt képes belé ültetni. Isten előtt azonban mindez nem maradhatott titokban, így a Bukottak sorsa megpecsételődött. Az Ember azonban – lévén nem tehetett saját gyarló létezéséről -  kegyelemből megkapta a testi síkról való kiemelkedés esélyét azáltal, hogy Isten elküldte Mihály és Gábriel Arkangyalt,  hogy Lelket és Szellemet adjon az Embernek, amelyhez fordulhat, amelyre hallgathat. A Lelki-ismeretét minden bizonnyal már mindenki ismeri, és azt is, hogy milyen, ha lelki- ismeret-furdalást érez, ha olyat tett, amelyet a belső lénye ellenez.

Így szól a történet. Ammenyiben az apokrif iratokat is figyelembe vesszük.

A Fényt szeretjük, a Sötétségtől ösztönösen félünk - ez mindenkit emlékeztet a történetre, akár tudja, akár nem.. kódolva lett a tudatalattijában.

Minden emberben él egy énrész, ami az Egót alkotja: mindazok a személyiségjegyek, vágyak, amivel képesek vagyunk azonosulni, amit szeretünk magunkban, ami a „fényben járhat”. És él egy másik énrész is, amely az Árnyékot alkotja: amit elrejtünk, elfojtunk, letagadunk, elnyomunk vagy megpróbálunk kitaszítani magunkból (projektáljuk, ahogyan a pszichológia mondja).

"Minden embert árnyéka követ, de minél kevésbé testesül meg

tudatos életében, annál feketébb és sűrűbb lesz."

- C.G. Jung –

Így lett az Árnyék ugyanolyan hatalmas, mint a Fény. Mi magunk önként ruházzuk fel hatalommal és erővel, mert képtelenek vagyunk elfogadni ezt a részünket. Néha még szembenézni vele is nehézséget jelent.

Amíg a kettő harcol egymással, nem lehet teljes a személyiség, mert nem lehet teljes a valós önismeret – valami előtt szemet hunyunk, valamit látni se bírunk. Ezért a modern pszichológia célja az Árnyék felkutatása, átdolgozása és végül integrálása a személyiségbe. Ugyanis minden, ami elfogadott és befogadott, elveszti hatalmát, mert a személyiség számára lehetővé válik a tudatos kontrollálása.

A pszichológiához hasonlóan az asztrológia nagy erénye is abban rejlik, hogy segít meglátni a Fény mellett az Árnyékot is, teljes képet alkotva így a személyiségről. A felismerés, a tükörbe nézés által megadja a lehetőséget az integrációra, az elfogadásra, hogy ezáltal egy valóban énazonos, teljes életet élhessünk.

„Az embernek harmóniában kell élnie önnön természetével. Ehhez előbb meg kell ismernie önmagát, majd a felismert igazságokhoz kell igazítania az életét. Mit szólna például egy vegetáriánus tigrishez? Nyilván azt mondaná, hogy csapnivaló egy tigris ez.” (C.G. Jung)

Minden mese, eposz, mitológiai Hős az Árnyékkal, a benne élő Sárkánnyal küzd. Erről szól Szt. György harca is a Sárkánnyal. Legyőzni ösztöni vágyainkat, amelyek kontroll nélkül elhatalmasodhatnak rajtunk (versus Lékel és Szellem), Kétségeinket (versus Egység), Hitetlenségünket (versus Hit), Félelmeinket (versus Bizalom), vagy éppen dühünket (versus Megbocsájtás). A küzdelem végeredménye attól függ, hogy van-e elég hite, bizodalma, ereje a Hősnak legyőzni a félelmeit. Ha a düh, a félelem, a kétségek nyernek, a Hős elbukik és a Sárkány győz.. ellenkező esetben a Hős kiérdemli méltó jutalmát, és helyére kerül saját történetében.

"A hamvakból új tűz éled, árnyból fénysugár tör elő, egy lesz újra a kettétört penge s király lesz a koronátlan fő!" (J.R.R Tolkien: A Gyűrűk ura)

„Az az ember, aki nem járta meg szenvedélyeinek poklát, nem is küzdötte le őket soha.” (C.G. Jung)

A mesékben, mítoszokban a Sárkányok mindig mágiával bíró, irtózatos erejű lények, akik a legértékesebb Kincseket őrzik. Ám amelyhez csak a Sárkányon keresztül juthat el a Hős: legyen az a Királylány, a fele Királyság, hatalommal felruházó ereklyék ésatöbbi. A Sárkány feletti győzelem hozza el a felemelkedést a Hős számára, mert ezáltal kiérdemli és uralja azokat a Kincseket, amelyeket a Sárkány uralt addig.

A pszichológia nem megölni akarja a Sárkányt, hanem integrálni.

A mágia első gyakorlata is az önuralom elsajátítása mindhárom szinten: testi, lelki és szellemi téren. A Fehér Mágus nem Máson, hanem Magán akar uralkodni. Másokat szolgálni kíván.

A védikus világban kialakult jóga célja is pont ugyanez: uralni a testet, megérteni és kontrolláltan követni a lélek közvetítésén át a szellemet.

Ezért a Hős útja mindig ezzel kezdődik, a Tarot első kártyája ezért a Mágus. Mert minden Ember Mágus – minden ember Hős, aki a saját küzdelmét harcolja végig a saját történetében, a saját meséjében, a saját életében. Az a küzdelem egyedi, csakis az övé, a saját egyéni története.

"Konfliktusokat ügyes furfangok vagy intelligens hazugságok sohasem oldanak meg; hogy megoldódjanak, el kell viselni őket, amíg a feszültség elviselhetetlenné nem válik; azután az ellentétpárok lassan egybeolvadnak. Egyfajta alkimista eljárás ez, nem pedig racionális választás vagy döntés. A szenvedés elengedhetetlen. Minden valóságos megoldást csakis intenzív szenvedés révén találunk meg. A szenvedés mutatja meg, milyen mértékben vagyunk elviselhetetlenek magunk számára. Egyezz ki ellenségeddel! - a külsővel és a belsővel! Ez a probléma!"

„Lelki fejlődésünk csak úgy lehetséges, hogy elfogadjuk magunkat  úgy, ahogy vagyunk, és megpróbáljuk komolyan élni a ránk bízott életet”. (C.G.Jung)

Az alkimista számára a legnagyobb szintű feladat, a végcél: ólomból aranyat készíteni a Bölcsek köve segítségével. Az asztrológiában az ólom a Szaturnusz féme, az arany a Napé. A Nap a Fény, a Szaturnusz a Sötétség szimbóluma. A Bölcsek legfőbb jellemzője pedig az, hogy alázattal és tudással bírnak. Akik fizikai síkban gondolkoznak, azok valóban azt gondolhatják(ták), hogy mindez az aktus fizikai síkon megy létre és 5 kg ólomból 5 kg arany születik. Az alkimista azonban misztikus úton jár, tehát tudása és bölcsessége gyarapítása révén magában, a pszichéjében alakítja át a Sötétséget Fénnyé.

A tudást és beavatást az asztrológiában Merkúr(Hermész) képviseli, a hozzá tartozó egyik jel az Ikrek szimbóluma magát ezt az alkímiai folyamatot írja le teljes pontossággal: a hagyomány szerint ez a szimbólum egy templom kapuját ábrázolja, amelynek egyik oszlopa fehér, a másik fekete. Az Ikrek a tudásunk gyarapítását, az állandó fejlődést jelenti az asztrológiában. Így ez a szimólum röviden annyit tesz: a tudás révén a Lélek elfogadja és egységgé formálja magában a Fény és Sötétség erőit.


Emlékszünk-e arra a Micimackós történetre, amelyben Malacka árnyékának nyoma vész és tűvé tesz érte mindent, mert amíg az Árnyékát meg nem találja, nem érzi teljesnek és egésznek önmagát? Az Ember létezése elképzelhetetlen az Árnyék nélkül:

- Mert az Árnyék rajzolja ki a Fény körvonalait.

- Mert megadja a megkülönböztetés képességét, hogy határt húzhassunk Fény és Árnyék, jó és rossz között

"Az ember nem azáltal világosodik meg, hogy a fény alakjait képzeli maga elé, hanem azáltal, hogy tudatosítja a sötétséget." (C.G.Jung)

- Mert Árnyék nélkül egyszerűen nem létezik Fény ebben a létezésben: a gyertya lángja értelmetlenné vélik a mindent átjáró fény tengerében, de hatalmas jelentőséget kap a sötétségben.

"Amennyire képesek vagyunk felismerni, az emberi létnek az az egyetlen értelme, hogy világosságot gyújtson a puszta létezés sötétségében.” (C.G.Jung)

- Mert Árnyék nélkül nincs miért és mi ellen küzdenki, így nem létezne fejlődési lehetőség ezen a síkon a Lélek számára.

"Élet és szellem két olyan hatalom vagy szükségszerűség, amelyek közé az ember be van ékelődve. Életének a szellem adja meg az értelmét és a legnagyobb kibontakozás lehetőségét. A szellem számára azonban elengedhetetlen az élet, mert igazsága semmit sem ér, ha nem tudja kiélni..... "Az embernek szembe kell néznie a szenvedés problémájával. A keleti ember úgy próbál megszabadulni a szenvedéstől, hogy nem vesz tudomást róla. A nyugati ember drogokkal próbálja megszüntetni a szenvedést. Pedig a szenvedést leküzdeni kell, és csak azáltal lehet leküzdeni, hogy elviseljük." (C.G.Jung)

Sok emberrel találkozok, aki önértékelési problémákkal, önbizalomhiánnyal küzd. Erre a problémára válaszképpen sok „önbizalom növelő” tanfolyami meghívóval is találkozok, amelyekre szép számmal érkeznek a fejlődni vágyók. Valójában azonban szinte feleslegesen… Létezik vajon az, hogy a Hős azáltal váljon hőssé, hogy más győzi le helyette a Sárkányt..? Létezik vajon, hogy amiért a maharishik, alkimisták, misztikusok egy életen át dolgoztak(nak) azt hétvégi gyorstalpalókon el lehet érni? Önbizalom mindenkiben csak a saját győzelmeiből, erőpróbáiból csírázhat ki, önismeretre pedig a „nespresso” generáció módszereit követve nem fogunk tudni szert tenni. Vagy az ígért eredmény hamis, vagy az idő kevés.

Igazi önbizalom csakis valós önismeretből származhat, amely időigényes, sokszor önmagunkkal való küzdelmes munka, egy hosszú belső és nem külső utazás. Ez a meditáció hagyományának jelentősége, és ezért használ imaginációt, regressziót, hipnózist a pszichoterápia is.

„Aki kifelé tekint az álmodik, aki befelé, az ébred” C.G.Jung

 „Az, ami lenn van, ugyanaz, ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, ami lenn van. Így érted meg az egy varázslatát……Mindenben magamat és mindent magamban látok; én a tengerben vagyok és a tenger énbennem van; én a fákban vagyok és a fák bennem vannak” (H. Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina)

Ha az önbizalmadhoz szükséged van a párod, a szüleid elismerésére, ha értéktelennek érzed magadat anyagi javaid nélkül, ha haszontalanság érzése gyötör a társadalom által elismert munka nélkül, akkor én azt mondom, az önbizalmad csak lári-fári.. Valójában függő vagy. És az élet kétségtelenül megmutatja Neked, hogy mitől függ az önmagadba vetett hited. Próbára tesz, mert téged szolgál – és meg akarja mutatni Neked hol van az Achilles sarok. Ez azzal a tanulsággal szolgálhat, hogy elfogadjuk azt, mielőtt működése kicsúszna kontrollunk alól.

Hosszú út vezethet addig, amíg képesek vagyunk kiállni a próbát – de a létezés célja kétségtelenül valami ilyesmi.

„Frodó: - Muszáj elvenned!

Gandalf: - Nem ajánlhatod fel nekem!

Frodó: - De én neked adom!

Gandalf: - Nem! Ne kísérts, Frodó! Nem merem elvenni, még őrizni se merem. Értsd meg Frodó, én azért használnám a Gyűrűt, hogy jót tehessek vele. De általam oly nagyra nőne a hatalma, hogy még elképzelni is irtózatos.”